Keresési találatok

Köszönet a diakóniai szolgálatot végző Testvéreinknek!

Jeles napjaink egyike minden évben július első vasárnapja, a diakónusok vasárnapja. Ebből az alkalomból jelent meg a Reformátusok Lapja július 3-i számában Dani László az MRE Szeretetszolgálati Iroda gyülekezeti diakóniai referensének vezércikke.

Jó alkalom ez arra, hogy gyülekezeteinkben és egyházi intézményeinkben megemlékezzünk azokról a diakóniai szolgálatba elhívottakról, akik a lassan eltűnő diakonissza testvérek után alázatosan őrzik a szeretetszolgálat lángját. A sokszor alig látható, de mégis nélkülözhetetlen jelenlétük betegágyak mellett, az elesettek felkarolásában, a magányosok meglátogatásában, a gyászolók vigasztalásában és még megannyi helyen áldott jelenlét, melyben a feltámadott Úr Jézus Krisztussal való közösséget lehet megtapasztalni.
Milyen üzenete van a mai napnak számunkra?
Úgy gondolom, az első üzenet lehet az, hogy ki-ki világítson a maga helyén megtalálva elhívását és kegyelmi ajándékát, szolgáljon hálaadással az Isten Országa és saját gyülekezete épülésére. Jézus szava szerint só és világosság vagyunk a világban, így a legfontosabb, hogy keresztyén identitásunkban megerősödve, gondolatainkkal, szavainkkal és tetteinkkel Krisztust ábrázoljuk ki. Személyes életünkben, de közösségeinkben is legyen az a legfontosabb kérdés meglátják-e az emberek bennünk az élő, életet átformáló Krisztust. Nem mondhatunk le erről az igényünkről egyházi intézményeink vonatkozásában sem. A Szeretetszolgálati törvényben a diakónia paragrafus szerű megfogalmazása mellett úgy gondolom, fontos lenne tudatosítanunk, hogy a diakónia nem csupán egy intézményt, programot, vagy kampányt jelent, hanem sokkal inkább egy élő kapcsolatot a feltámadott Krisztussal. Ebből a kapcsolatból lesz láthatóvá, érzékelhetővé és megtapasztalhatóvá Isten gyógyító, vigasztaló, újjáteremtő ereje az egyház különféle diakóniai szolgálatain keresztül. A diakóniát nem az emberi szükség szabja meg, hanem az Istennek való engedelmesség. Aki meglátja a kegyelmes Isten munkáját a cselekvő Jézus Krisztusban, az bekapcsolódhat az új parancsolat gyakorlásával, a megélt keresztyénséggel és engedelmességgel Isten Országa eljövetelének munkálásába.
Miért is végezzünk diakóniát?
Isten nem csak elhív, bűnbocsátó kegyelmével megigazít, újjáteremt, hanem alkalmassá téve el is küld az általa előre elkészített jó cselekedetek végzésére.
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” (Ef 2:8–10).

Kálvin János szerint az igaz egyház egyik ismertetőjegye a diakónia, illetve a szeretetszolgálat végzése a hozzá kapcsolódó diakónusi tisztséggel. Növekvő szerepet és lehetőséget kellene kapjanak a gyülekezetekben és diakóniai intézményeinkben szolgáló szakképzett diakónusok, akik lelkileg és szakmailag egyaránt felkészültek az egyházi szolgálatra.  Sajnos a gyülekezetekben nem sokan tudtak eddig elhelyezkedni. Rájuk is gondoljunk a diakónusok vasárnapján és imádságos lélekkel tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy minél több gyülekezet, egyházmegye is tudjon méltó módon szakképzett diakónust alkalmazni.

„A diakónia beépítése, a gyülekezet felépítése” mondta Boros Géza teológiai professzor. Nagyon fontos, hogy a státuszban dolgozó szakképzett, diakónusok mellett egyre több és nagyobb szerepet vállalhassanak a gyülekezetek tagjai önkéntesen is az intézményes és gyülekezeti diakóniai szolgálatokban. Ennek alapfeltétele az, hogy a többre vágyó, aktív szolgálatot is vállaló gyülekezeti tagok megismerhessék egyházunk diakóniai struktúráját, fogalomrendszerét és bekapcsolódva a különféle szolgálatokba erősödhessen református keresztyén identitásuk. “És ő “adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat (azaz a diakónia) végzésére, a Krisztus testének építésére, …” (Ef 4, 11-12)

Legyenek Isten áldásának hordozói és továbbadói a szeretetszolgálatot végző munkatársak és gyülekezetek.

Forrás: Reformátusok Lapja

Fotó: reformatus.hu/Varga Gábor (Vargosz)

Oszd meg másokkal is!
Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterPin on PinterestShare on LinkedInEmail this to someonePrint this page